Nézze Serényi úr, játszunk nyílt lapokkal! Nekem nincs szükségem coaching-ra. Ami pedig végleg nem kell, az a personal branding.
X úr, semmi gond, sőt köszönöm az őszinteségét. Még megiszom a teámat, azután már…
Na várjon, ez nem olyan egyszerű! Lényegében engem a cég “kötelezően letöltendő coachingra ítélt”. Az én szabadságjogaim csak a coach kiválasztását érintik.
A fenti párbeszéd nem tekinthető fehér hollónak. Egy nagyvállalat HR igazgatója a cég második számú vezetőjének (X urat nevezzük Tóth Péternek) „személyi edzőt” keresett. A HR igazgató első megbeszélésünkkor a következőket mondta el Tóth Péter hátteréről és az elvárásokról:
„Tóth Péter rendkívül tehetséges, szorgalmas értékesítési szakember, eredményes vezető. A vezérigazgatónk azt tervezi, hogy egy éven belül elhagyja Magyarországot, s visszatér a hazájába. Tóth úrnak már említette, hogy őt szemelte ki utódjának. Ennek érdekében kialakítottunk neki egy fejlesztési programot, aminek meghatározó része a személyes márkájának a fejlesztése. Úgy látja a vezérigazgató, hogy e cél érdekében Péternek sikeres értékesítési guruból sokak által elismert, kedvelt vezetővé kell válnia. Jelenleg szinte csak a cégünkön belül tudnak róla, holott a felkészültsége révén a házon kívül is nevet szerezhetne magának. Menekül a konferenciákon való előadástartástól, mivel – mint mondja: „A lámpaláztól meg se tudnék szólalni.” Jól beszél angolul, ennek ellenére a külföldi céges összejöveteleken csak akkor szólal meg, ha nagyon muszáj. Házon belül kedvelik a szaktudása miatt, ugyanakkor sokan szakbarbárnak tartják. Az látható, hogy Pétert érdekli és vonzza az újabb előrelépés lehetősége. Úgy gondolja azonban, hogy – miként eddig is – ehhez elég az ő ereje, tudása, s ahogy ő fogalmaz, neki nem kell senki kívülről, aki megmondja a tutit.
A fentiek után nem ért váratlanul a bevezetőben felidézett első találkozásunk felütése. Az „ismerkedős reggelünk” során elmondtam neki, hogy én a tutit nem nagyon tudom, fogom neki elmondani. Ha rám fanyalodik, akkor legfeljebb azokat a jó és rossz tapasztalatokat tudom vételkényszer nélkül felkínálni, amelyeket a McCann Erickson Budapest Reklámügynökség 20 éven át tartó vezetése során gyűjtöttem. „Megfenyegettem” azzal is, hogy meríthetünk azon tévedésekből és sikerekből is, amelyeket az executive coaching gyakorlása és oktatása terén szereztem. Hangsúlyoztam, hogy konkrét személyneveket sohasem említek, mert a personal branding, valóban nagyon személyes, intim témakör.
Péter („a szegény embert az ág is húzza…”) végül engem választott.
A többiről inkább személyesen mesélek…
